Van valami varázslatos abban, amikor a délutáni csendben előkerül a jegyzetfüzet, és a gondolatok lassan, mint apró kavicsok, hullanak a papírra. A versírás számomra nem csupán hobbi, hanem egyfajta életstílus, amellyel a szabadidőm legapróbb szeleteit is megtöltöm kreativitással. Sokáig azt hittem, hogy a rímek és a metaforák világa csak kevesek kiváltsága, ám rájöttem, hogy mindenki képes verset írni, ha megadja magának a lehetőséget: egy üres félóra a villamoson, tíz perc kávészünet a munka és a családi teendők között, vagy egy esős vasárnap délután, amikor jólesik elcsendesülni.
A szabadidő újragondolása
Manapság sokan panaszkodunk arra, hogy „nincs időnk semmire”. Pedig éppen a rövid, egymásra rakódó percek alkotják azt a láthatatlan készletet, amit kreatív energiával tölthetünk meg. A versírás ideális elfoglaltság, mert nem igényel bonyolult eszközöket: elég egy toll vagy a telefon jegyzettömbje, és máris nyitva áll az ajtó az önkifejezés felé. Amikor reggel korábban ébredek, ahelyett, hogy céltalanul böngészném a közösségi médiát, inkább leírok három sort arról, milyen színeket látok az ablakon át. Ez a pár perc nemcsak produktívabb, hanem felkészít a napra is, hiszen a figyelmem a jelen pillanatra összpontosul.
A szabadidős tevékenység, amely formálja a mindennapokat
A rendszeres versírás lassan beszivárog a hétköznapi rutinba: megtanulok jobban odafigyelni az emberekre, a hangokra, a saját érzéseimre. Egy jól eltalált rím vagy váratlan kép összerendezése örömöt ad, miközben önismereti térképet is rajzol. Nem kell profi költőnek lenni ahhoz, hogy az ember élvezze a szavak játékát; elég nyitottnak lenni a hibákra és a kísérletezésre. A hibákból lesznek a legjobb sorok, és a hibák adják azt az élményt, amelytől a hobbi életstílussá válik.
Életstílus, amely felszabadít
Ahogy napról napra beépítem a versírás apró rituáléit, észreveszem, hogy az idő nem ellenség, hanem társ. Egy utazás, egy éttermi várakozás vagy a gyerekek játszóterezése közben nem csupán passzív szemlélő vagyok; teremtővé válok. A sorok között felfedezem önmagam, és közben egy olyan életstílust alakítok ki, amelyben a mindennapi pillanatok izgalmas kalanddá változnak. Nem kell hozzá sem különleges tehetség, sem nagy költség, csupán a bátorság, hogy a szabad perceket ne hagyjuk elillanni. Így lesz a versírás nemcsak szórakoztató hobbi, hanem a szabadidőm legfontosabb játéka, amelyet bárhol, bármikor elővehetek.